Egy kedves barátom azt mondta, hogy ott működik jól a politika, ahol az emberek nem törödnek vele. Ahol ugyan van egy meggyőződési irány, amely mentén elképzelik az emberek országuk sorsát, oda is szavaznak, véleményt is cserélnek, de nem ölik egymást, ha nem bal vagy jobb irányba hajlik a másik feje. Igaz könnyű ezt olyan helyen megtenni, ahol nem érinti negatívan az ország lakosságát mindenegyes kormánylépés, még ha azt is  mondják, hogy holnaptól jobb lesz.

Magyarország miniszterelnöke eltökéltségében megállná a helyét egy fociedzőként, az "ez az, csináljuk, menjünk előre, tudjuk mi ezt jobban is" mondatok ösztönzőek, kérdés, hogy most ilyen buzdításra van-e szüksége annak a rétegnek, akinek érinti a pénztárcáját a gázáremelés, a gyógyszerárak felszökkenése, nem beszélve a vizitdíj közelségéről. Mert biztos vannak olyanok, akiket eme költségek kevésbé, vagy egyáltalán nem érintenek, s lerázzák a vállukról, mint a korpát, de a nagy többségnek most szüksége lenne ezekre a forintokra.

S persze-persze kell a reform, ez visz előre, de biztos, hogy mind egyszerre, kicsit úgy kutyulva, mint a nagymama főztje, gondolomformán? Mert félő, hogy ezért nem veszi be e nehéz kosztot  -az amúgy fűszeres, erős ételekhez szokott- a magyar nép gyomra.

Nehéz ügy. Azt hiszem ezért nem akartam soha politikus lenni. Nem tudnám hihetően mondani, hogy értek hozzá...